Rossz a kudarc, rossz megélni, hogy valaki utál, rossz, ha kiabálnak velem, ha nyilvánosan megaláznak, sértegetnek – ez mind rossz. De van, ami ezeknél is rosszabb. Ha ignorálnak, ha tudomást sem vesznek rólam, ha akár szóban, akár írásban nem válaszolnak. Türelmes vagyok, tudok várni, na de ha soha nem érkezik válasz... Válaszolni, reagálni fontos, azzal emberszámba veszem a másikat. Bár velem is elofordult már, hogy nem reagáltam, igaz, nehezemre esett, akkor, amikor gyűlöletcunamit zúdítottak rám. Mit lehet erre mondani? De ha kérést, kérdést intézek valakihez, és nem jön válasz... csak a hallgatás. Mintha nem is léteznék. Ez az igazán megalázó.